Az újrahasznosítás egyre népszerűbb, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egy általános építési vállalkozó négy fémdobozból egy határozottan...
Az újrahasznosítás egyre népszerűbb, amit mi sem bizonyít jobban, hogy egy általános építési vállalkozó négy fémdobozból egy határozottan szokatlan, de mindenképpen modern életteret hozott létre.
Hagyományos faházak és öröklakások építése jó munka egy fővállalkozó számára. Ez biztosítja a betevőt Claudie Dubreuil építési vállalkozó számára a kanadai Mirabel-ben. De azt mondja, hogy ez a fajta munka nem nagyon ad lehetőséget a kreatív önkifejezésre, köszönhetően a szűkös kötségvetésnek, és a biztonságos, középutas tervezésnek. Így amikor a saját házának tervezéséhez fogott, Dubreuil elhatározta, hogy valami rendkívülit és szórakoztatót fog építeni magának. Végül a négy darab fém konténerből készült ház a pénztárcáját is megkímélte.
Otthonát Sainte-Adèle-ben építette fel, melynek alapterülete 178 négyzetméter, és 3 hálószoba, valamint 2 és fél fürdőszoba található benne.
Dubreuil izgalma akkor hagyott alább, amikor találnia kellett egy tervező céget, amely a kívánt átalakításokat elvégezte volna az instrukciói alapján, és megoldotta volna a nyílászárók stb. adaptálását. Négy cég is elutasította mondván, hogy a projekt túl bonyolult. Végül rátalált az NCK építész vállalkozásra, és belekezdtek a két évig tartó folyamatba.
Körülbelül két hétig tartott a konténerek vágása az építkezés helyszínén, ami nem volt egy túl kellemes folyamat. Ezután fém tartó gerendákkal rögzítették a szerkezetet, végül mindent egymáshoz kellett hegeszteni. "Ezután már nem volt olyan olcsó," - mondta.
Az építő csapat a konténereket egy nap alatt összeállította. Az alábbi képen Dubreuil áll a az új háza előtt.
A ház kívül lucfenyő borítást kapott, mert Dubreuil nem akarta a házát minden évben lefesteni.
Minden egyes konténer 2,5 méter széles, és 12 méter hosszú. Kettő került egymás mellé a földszinten, kettő az első szinten az alsó konténerekre merőlegesen elforgatva, ami egy kereszt formát eredményezett.
Mivel a konténerek padlója nagy gerendákból áll, ezért el tudta forgatni őket, majd plusz gerendákkal támasztotta alá a felső konténereket a stabilitás érdekében. A konténerek ajtóiból nagy ablakok lettek.
A padló (korábban mennyezet) alapvetően egy vékony galvanizált acéllemez volt, ami benyomódott, amikor Dubreuil rajta sétált. Ezért a padlót 5 centiméter csiszolt betonnal borította, melybe sugárzó fűtés lett beépítve mindkét szinten.
Dubreuil azt szerette volna, hogy a fém a belső térben is látszódjon. De ezzel dilemma elé állította önmagát, hogy akkor hová kerüljön a szigetelés. A megoldás az lett, hogy a szerkezetet kívülről hőszigetelték a fa borítás alatt. Ezzel a megoldással ráadásul több hely maradt a belső térben. Dubreuil ezután fehérre festette az eredetileg rozsdavörös konténer belső fém felületeit.
A fém asztalok és a lőszeres dobozok egyfajta ipari megjelenést kölcsönöznek a nappalinak, míg az újrahasznosított fa melegebb hangulatot teremt.
Mivel az elektromos vezetékek be és kivezetése a fém falakon túl időigényes lett volna, ezért belül és látható módon, vékony csövekben lettek a kábelek elhelyezve.
A fő hálószoba helyiség teljesen egybe nyílik a fürdőszobával és a zuhanyzóval.
Egy garázs ajtó nyílik az emeleti teraszra, ahol egy szabadtéri zuhanyzó is helyet kapott, kilátással a környező erdőkre.
A konténer eredeti színe az alagsorban található tévé szobában látható, ahol a megmaradt fém lapokból készült a mennyezet és a falak.
